"Az ember legnagyobb vágya a megmaradás, a magunk átmentése. Ha ez nem is sikerül úgy, ahogy szeretnénk, próbálunk nyomot hagyni magunk után a tovapörgő időben, ami majd ránk emlékezteti az utókort. És nem mindegy, hogy miként emlékeznek ránk. Nem mindegy, hogy milyen nyomot hagyunk az utánunk jövőknek. A megmaradásnak, a magunk átmentésének jó néhány módozata, formája van. Az egyik eszköz erre az értékteremtő művészet."

Sándor Attila szentegyházi fafaragó szobrász vagyok. Már gyerekkoromban megragadott a fa megmunkálásának lehetősége. Édesapám modellasztalos volt, de a faragott székelykapu látványa is elbűvölt. Korán megpróbáltam alakítgatni a fát, aztán iskolásként kisvárosunkban fafaragó szakkörökre jártam. Első mesterem Barabás Lajos helyi fafaragó volt. A népi tárgyak faragása után a fába faragott domborművek következtek. Hamarabb tanultam meg alakokat faragni, mint rajzolni. Arra törekszem, hogy olyan mondanivalót dolgozzak fel, amely ma is érvényes.